- Farkas: Hello, Kitti! Miért olyan nagy a szemed?

- Hello, Kitti: Mert még pici vagyok és ilyenkor még az emberen minden pici, csak a feje nagy. Vagy mi is itt a szöveg? Ja, hát hogy jobban lássalak! Megy ez nekem!

- Farkas: A szeme nagy?

- Hello, Kitti: Szemenagy a Toy Storyban szerepelt!  Én Hello Kitti vagyok!

- Farkas: Micsoda ordas hibákat követek el.. Öregszem. Már én se tudom a szövegem, pedig azzal a kis Pirossal régen mennyit játszottuk ezt a szerepjátékot. Régi szép idők.. De egyszer véget ér a nyálas ifjúság és nélkülünk megy a Thomas a gőzmozdony tovább.

- Hello, Kitti: Na, hát ne nyomjad már ezt az anekdotázást tovább!

-Farkas: Eszem a zúzád! Mégsem lesz itt szerepcsere. Mégis csak nyálas lesz ennek a ...

A legfinomabb porcukros almás pite illata,

Szuper vajas, vastag tésztájú szülinapi torta újrahasznosítva, Ala anya,

Méreckedés, hogy mikor növök már nálad nagyobbra,

Aprócska ajtókerettől apa kopasz fején púpok garmadája,

Maxi kutya lelkes nedves orra,

Egész család vödrökkel a cseresznyefán lógva,

Kérdezi, hogy be vagyunk e szívva,

Bizony ő volt a felvilágosultság élő szobra,

Hogy is lehetett ő abba a kispesti kis testbe bezárva?

Kék köves úton suhant el a messze távolba.

Pótnagymama volt ő s egy boldog gyerekkor záloga.

Wers Werk:
Mariska mamámnak ajánlom ezt a verset. Sose felejtelek el mamám!

Ki szúr?
Hát Kis Úr!
Ki sokakkal igen csak kiszúr,
Azzal, hogy testébe piercinget szúr,
Mivel ez sokaknak szemet szúr.

Vers Werk:

A héven utaztam reggel és hozzá vagyok szokva, hogy minden reggelem valamennyire megrázó, mert a hév alap tulajdonsága, hogy hát ráz, meg zötykölődik, de szemben állt velem egy pasi, akinek az arcában jó pár piercing volt és akármit tettem komolyan nem bírtam nem nézni. Tök jól állt neki by the way! Szóval félreértés ne essék! Részemről úgy tartom, hogy mindenki a saját testének az ura, még ha néha fura ura is. Minden esetre én imádom a furaságokat, na meg a fura uraságokat is! :)

Széllel bélelt aprónép a veréb,

Téren rajul, száll és szökdös feléd.

Csipogása vidámító beszéd,

Bár barátom nem érted a felét.

Kíváncsian kémlel, hol az ebéd?

Pár morzsa a boldogsághoz elég!

 Vers Werk:

Kiültem a dombtetőre, s onnan néztem szerte szét.. Hát nem! Igazából kiültem a Klauzál térre és ottan néztem szerte szét. Illetve az egész úgy kezdődött, hogy kisütött a nap. Ez idő tájt még a Népszínház utcában laktam és arra jutottam, hogy itt az ideje egy random cél nélküli sétának.  Egy idő után szembe jött egy park. Hát köszöntem és leültem egy padjára. Ebben a padhelyzetben azon vettem észre magam, hogy egyre több veréb van körülöttem. Kis lelkesen pattogtak meg csiviteltek és ...