Széllel bélelt aprónép a veréb,

Téren rajul, száll és szökdös feléd.

Csipogása vidámító beszéd,

Bár barátom nem érted a felét.

Kíváncsian kémlel, hol az ebéd?

Pár morzsa a boldogsághoz elég!

 Vers Werk:

Kiültem a dombtetőre, s onnan néztem szerte szét.. Hát nem! Igazából kiültem a Klauzál térre és ottan néztem szerte szét. Illetve az egész úgy kezdődött, hogy kisütött a nap. Ez idő tájt még a Népszínház utcában laktam és arra jutottam, hogy itt az ideje egy random cél nélküli sétának.  Egy idő után szembe jött egy park. Hát köszöntem és leültem egy padjára. Ebben a padhelyzetben azon vettem észre magam, hogy egyre több veréb van körülöttem. Kis lelkesen pattogtak meg csiviteltek és eszembe jutott gyerekkorom egyik nagy nagy kedvenc meséje a Vili a veréb. Figyelgettem őket és közben megszületett ez a vers. Már éppen indulóban voltam amikor leesett, hogy hol is üldögélek. Hát ez a Klauzál tér a Vili, a veréb egyik fő fő helyszíne!!! Mese ez vagy valóság? Bizony lehet mesés a valóság!