A busz csak ráz, rángat,
Az ajtó csik meg csuk,
Fénycsík ugrál fejest az éjszakába,
S az orrom felett a kipufogó füstje az úr.

Aztán egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll,
Úgy érzem nem is a buszon ülök már.
Egy pékségbe transzportáltam tán?

 Hőség és bőség árad,
S megremegteti az orrcimpámat.
Erős kezek nyomán tészta testek hada éledve támad.
Az én érzékeim meg persze azonnal kapitulálnak.

Eszem vesztem már?
Vagy csak egy zacskó zsemle csavarta el a fejem tán?

Vers Werk:
Egy időben, mikor sokat jártam a 99-es busszal Pesten. Ott esett meg velem az az eset, hogy kora este rázkódtam hazafelé a fáradtságtól picit más állapotomban. Na hát és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy az orrom teljesen beindult és vele hát a fantáziám is igencsak elszabadult. Elsőre nem értettem mi váltotta ki a hatást és nézelődtem meg szaglásztam körbe, mint valami nyomozó kutya, hogy most akkor fantomszaglásom van vagy mi is történik itt? Végül egy bácsika kezében szúrtam ki az egész esetért felelőssé tehető zacskónyi friss zsemlét. És konstatáltam, hogy engem nagyon könnyű boldoggá tenni, csak az orromnál fogva kell vezetni :)