Azon gondolkodám..Hogyan tudnám megtalálni végtelenbe nyíló szobám?

(Avagy még mindig az "Ajtó az óceánba" című könyv hatása alatt volnék?)

Az ember, ha nagy népsűrűségű településen, mondjuk ne adj isten városban él, de kis népsűrűségű közegben cseperedett hát nem könnyű a dolga. Ugyanis eltérő helyeken ugye más a túlélési stratégia. Községemben volt kis erdő. Csak regényesen! (Szerencsére persze ma is van még ott, csak én kevésbé sűrűn látogatom.) Szóval valljuk meg ahhoz szoktam, hogy így egyszerűen szólva van terem, mint a rózsaszín párducnak. Már ő is rá volt erre fixálódva, azért mondta folyton, hogy Terem, terem, terem, terem, terem!

Szóval, ha az ember fia, jelen esetben lánya fej kiszellőztetésre ...

Vannak ezek a bűvös (néha hűvös) kis kertek Pesten. Bár éppen Budán ülök, mégis csak úgy, mint sokan mások is, Pestet vetek oda. Így lesz oda Buda.. Nade vissza a kertre! Kerteljünk egy kicsit!

Az óriás beton tömbök között olyan érzés ilyen zöld foltra bukkanni, mint sivatagban oázisra. Itt a szél is máshonnan fúj. Mintha neki se lenne olyan sürgős tovább futni, álldogál meg lengedez. Így megy ez! S itt a szél meg az ember egyre megy!

Sok itt a nyom, mit az élet nyom.
Egy fán kötél lóg. Két végén boros üveg. A fény törik de nem az üveg!
A padok alatt hever a magyar valóság kis üvegcsék képében. Nem az a fütyülős fajta.
De nem is baj! Fütyül helyette a madár. Az is a dolga.

Na de hol itt a báj meg a bűverő? Rögvest ...

Kalapot emel,

S bárkivel táncra kel.

Szava néha simogató,

Máskor meg hát elragadó.

Kérdezd csak meg Mary-t és Dorothy-t!

Ők jól ismerik a szeszélyeit..

Vers werk: Ki tudja miért? Minden esetre engem mindig is a szél ragadott meg a legjobban a grabancomnál fogva. :) "Nem lehetsz szétszórt sem szeles. Jövendő rokonaid elvárják tőled, hogy viselkedésed mindig illő méltóságot és jómodort tükrözzön." Azért én mégis csak megmaradok szelesnek & I hope for the best! ;) 

Csibe fenéken,

Müzlis tálkámon,

Siheder állon,

Na meg havas tájon,

Hipp hopp pihe meg pehely terem,

S én ebben igencsak kedvem lelem!

Vers Verk:

Csak, hogy havazáshor nehogy már csak azokra a pelyhekre gondoljunk már, amik közlekedésnél szószerint szembe jönnek :) 

Amerre a tej van,
Ott vagy minden kortyban.

Lefetyelek gyorsan,
Lelkes cica módban!

Tejjel mézzel folyó,
Sose volt még ily jó!

Egy biztos!

A szívem tényleg ezerszínű.

Mert ver,

És az ütések nyoma szivárványszínű..

Nyáron havazik?

Vagy csak bio vatta cukor gyártódik?

Ha igen, abból gyerek tutira nem falatozik,

Viszont sok ember garantáltan bekönnyezik.

Használati Útmutató:
A vers elolvasása garantáltan nem okoz allergiás tüneteket. A továbbiakról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét! :)

A könny és a mosoly is fakad..

Vajon e kettősség miből fakad?

Közösség inkább a kiből fakad..

Benne megleled saját magad!

 A busz csak ráz, rángat,
Az ajtó csik meg csuk,
Fénycsík ugrál fejest az éjszakába,
S az orrom felett a kipufogó füstje az úr.

Aztán egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll,
Úgy érzem nem is a buszon ülök már.
Egy pékségbe transzportáltam tán?

 Hőség és bőség árad,
S megremegteti az orrcimpámat.
Erős kezek nyomán tészta testek hada éledve támad.
Az én érzékeim meg persze azonnal kapitulálnak.

Eszem vesztem már?
Vagy csak egy zacskó zsemle csavarta el a fejem tán?

Vers Werk:
Egy időben, mikor sokat jártam a 99-es busszal Pesten. Ott esett meg velem az az eset, hogy kora este rázkódtam hazafelé a fáradtságtól picit más állapotomban. Na hát és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy az orrom teljesen beindult ...

Ugyan ki simogasson, ha nem a szél?

Kinek keze mindenkihez elér,

S szűk marokkal sose mér,

 Egy érintésétől minden múlt emlék új életre kél..

Vers Werk:
Nem tudom, hogy a szeles természetemből adódik-e, de a szél az életem egyik kedvenc eleme.